Magyar Királyság
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Ez a szócikk (vagy szakasz) nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült. Ez az állítás önmagában nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása igaz. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható! |
| Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. Részletek a cikk vitalapján. |
A Magyar Királyság, hivatalos elnevezéssel a magyar Szent Korona országai (1000–1918, formálisan 1919. augusztus –1946. február is) történelmi állam, monarchia, amely Magyarország vármegyéiből és több különleges státusú területből állt. Ezeket az uralkodó személyes politikai hatalma illetve az aktuális államszervezet egyes központi intézményei kapcsolták össze.
A Magyar Királyság területét gyakran a történelmi Magyarország, az 1918-as területet pedig a Nagy-Magyarország kifejezéssel is jelölik. Magyarország és Horvát-Szlavónország 1868-as horvát–magyar kiegyezés után közjogilag az ún. Magyar Birodalmat alkotta, Horvátország korlátozott belső önállóságot, mai értelemben autonómiát kapott bizonyos ügyekben.
A királyságnak a kiegyezéstől (1867) 1918-ig három hivatalos nyelve volt: a közvetlenül a magyar kormány irányítása alá tartozó 63 vármegyében a magyar és Fiume városában az olasz, a Horvát-Szlavónországhoz tartozó vármegyékben a horvát.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Történelme
[szerkesztés] A folytonosság kérdése
Az államiság tekintetében az ezeréves folytonosság kimutatása a 19. században vált politikailag fontossá, miután a 18. századig élő nemesi hungarus-tudat helyébe a nyelvközpontú magyar nemzeti tudat lépett. Ez az állam területén élő más nemzetiségek és a germán Habsburg-uralommal szemben határozta meg magát, a Kárpát-medence területén levő soknemzetiségű országban politikai kizárólagosságra tört, s ehhez keresett közjogi megalapozást.
Lengyelországtól vagy Németországtól eltérően a Magyar Királyság neve és a meghatározó politikai intézmények folyamatosan léteztek 1001-től fogva, de azok folyamatosan átalakultak, ezért nehéz egy olyan jellemzőt kiválasztani, amely önmagában megtestesíthetné a politikai folytonosságot.
Az ősi magyar uralkodó család, az Árpád-ház férfiágon kihalt, azután pedig különféle vegyesházi királyok következtek. Az 1526-os mohácsi csata után katonailag összeomlott az ország, és politikailag is három részre szakadt. Az állam teljes szuverenitása, a függetlenség 1918-ig hiányzott. A törököt kiűző Habsburgok nem egyesítették az országot, erre egészen a kiegyezésig kellett várni, amikor is újra megteremtődött a korlátozott államiság. A nemesség soraiban is nagy változások következtek be. A lakosság nemzetiségi összetételében és nyelvi arculatában szintúgy.
A Szentkorona-tan a Szent Koronának tulajdonít közjogi funkciót, és mint legfőbb hatalmi forrás tekint rá. Eszerint például a Királyság hivatalos elnevezése a Magyar Szent Korona Országai, amelybe elméletileg valamennyi olyan területet (országokat, tartományokat) beleértették, amelyek az Árpád-házi királyok alatt a Szent Korona birtokában voltak.
[szerkesztés] Utóélete
[szerkesztés] 1920–1944
Az I. világháború után helyreállt Magyarország függetlensége, de a trianoni békeszerződés a korábbi államot feldarabolta. Az új „csonka-Magyarország” hivatalosan továbbra is Magyar Királyság néven létezett, államformája királyság volt, de monarchikus intézmények nélkül, ugyanis IV. Károly magyar király visszatérési kísérletét Horthy Miklós az antantnak engedelmeskedve kétszer is megakadályozta, s magát az Országgyűléssel kormányzónak nyilváníttatta. Az akkori magyar külpolitika fő célja az elcsatolt korábbi, elsősorban magyarok lakta területek visszaszerzése volt a békeszerződés revíziója révén.
A II. világháború végén az állam összeomlott, a királyság megszűnt és megalakult a második magyar köztársaság.
[szerkesztés] Tervek 1989 és 1992 között
A rendszerváltáskor monarchista csoportok a Királyság helyreállítását szerették volna elérni alkotmányos monarchia formájában. A javaslat rövid úton lekerült a napirendről, egyik fontosabb párt sem képviselte, és a királynak kiszemelt Habsburg Ottó sem vállalta a felkérést.
[szerkesztés] Részei
Az állam nem tekinthető modern értelemben vett központosított monarchiának: különféle részei mindenkor jelentős önállósággal, esetenként államisággal is bírtak. Így lehettek részben katonai közigazgatású védterületek, részben önálló nemességgel rendelkező társországok, önálló városok stb. A Királysághoz való kapcsolódásuk nem tekinthető egyszerűen közigazgatásinak.
A hosszú távon ténylegesen birtokolt területek:
- Magyarország
- Erdély
- Szlavónia (régiesen Tótország)
- Horvátország
- Dalmácia
- Fiume (1772-től)
Átmenetileg vagy formálisan birtokolt területek:
- Bosznia
- Szerbia (Rácország)
- Kunország (Havasalföld, Moldva)
- Bulgária (Bolgárország)
- Gácsország (Halics, Galícia) orosz fejedelemsége
- Ladomér (Lodomeria, Vladimir) orosz fejedelemsége
Lásd még: Bánságok.
[szerkesztés] Megjegyzés
A heraldikában a fentiek címerei a kiegyezés (1867) után a magyar címerben is megjelentek. A magyar nagycímer a Magyar Szent Korona Országainak címereit hiánytalanul tartalmazta, míg a magyar középcímer (mind a kettő a magyar kiscímert mint boglárcímert tartalmazza) csak az első csoport címereit foglalta magában.
[szerkesztés] Közigazgatása
|
[szerkesztés] Térképek
|
Az Osztrák–Magyar Monarchia 1914-ben. A rózsaszín terület a Magyar Királyság. |
